Gusztustalan, náci viccet közölt a Veszprém megyei Napló. Mindezt nyomtatásban, az újság humor rovatában. És ez nagyon nem vicc.
Ezer szállal kötődöm Veszprém megyéhez, különösen Úrkút községhez, ahol édesanyám született. Amíg élt imádott nagymamám, állandó vendége voltam az úrkúti nagyszülői háznak és iskolás koromtól kezdve rendszeres olvasmányom volt a Veszprém megyei Napló. A Mama évtizedeken át előfizetője volt és vasárnap kivételével minden reggel szertartásosan olvashattam a hatalmas konyhaasztalnál a lapot. Nagyikám időnként megkért, hogy segítsek értelmezni egy-egy bonyolultabb hírt, mondván: “Kisfiam, te okos vagy, miért van ez és ez így?” Szerettem a Napló mértéktartó hangvételét, mindig üdítő olvasmány volt budapesti, majd Balaton-parti, egyetemi éveim alatt pedig pécsi életemből pár napra kiszakadva. A rendszerváltás körüli években különösen jó, meglepően független hangvételű cikkeket olvashattam benne. Szegény Ani keresztanyám mindig félretette nekem a “Szia!” című ifjúsági mellékletet, ha pedig nem jártam arra, elküldte édesanyámékkal.
Eltávozott szeretteimmel együtt a Napló is eltűnt az életemből, csak néha-néha vettem meg nosztalgikus jelleggel. A térségben aktív ellenzéki politikusként természetesen figyelemmel kísértem a megyei sajtó bekebelezését és a Pannon Lapok Társaságához tartozó szerkesztőségekben való tisztogatást, melyet a Vezér interjújának meghekkelésével indokoltak.
Az új szerkesztőség máris sokat tett azért, hogy a színvonal csökkenjen: a 2017. január 17-i számban olyan viccet közöltek, melyet csak egy bizonyos szellemi szint alatt vagy alkoholszint felett mesélnek. Erre először Kész Zoltán, az Együtt aktív támogatásával megválasztott veszprémi független országgyűlési képviselő hívta fel a figyelmet.
Itt tartunk: ma egyértelműen náci vicc jelent meg a megyei lapban. Várjuk azon Napló-előfizetők jelentkezését, akiknek ez már sok. Remélem, ezt is kivizsgálják.
Közzétette: Zoltán Kész – 2017. január 17.
Számomra és a józanul gondolkodó úrkútiak számára azért is különösen kínos a vicc közlése, mert nagyapám ifjúmunkás barátaival együtt segítette számos, többségében zsidó származású fogoly szökését az úrkúti mangánbányában kialakított munkatáborból 1945 elején.
A hatalomhoz való hűség nem szükségszerűen jár együtt a szakmai tudással és emberi tartással. Ennek példája az ominózius vicc közlése is. Abba viszont bele sem merek gondolni, hogy ez esetleg a migránsozó-civilező kormánypropaganda tudatos megjelenése lenne az immár központilag vezérelt és egyenirányított megyei sajtóban.
Kár a Naplóért és a többi megyei lapért. Egy szép napon - ami reményeim szerint hamarosan eljön - szeretném újra a “békebeli” Naplót olvasni úrkúti házunk konyhájában, közben a Mamára és Ani kerire gondolva.
Az Együttnek vannak javaslatai a hazai médiapiac rendbetételére, a sajtószabadság és a sokszínű média visszaállítására.
