A "Jó szerencsét!" bányászköszöntés a német "Glück auf!" (Szerencse fel!) magyar változata. Jó szerencsére most is nagy szüksége van az egykori bányavidékeknek, maguknak a bányászoknak és leszármazottaiknak. Anyai ágon magam is erősen kötődöm az Ajka környéki bányász társadalomhoz, erről mesélek az idei bányásznap alkalmából.

1909. január 14-én, születésem napja előtt pontosan 65 évvel családja hiába várta haza Úrkútra ükapámat, Prém Pált, ugyanis 54 társával együtt bányaszerencsétlenség áldozata lett az ajka-csingervölgyi Ármin-aknában. Terézia nevű lánya a helyi bányász munkásmozgalom egyik vezéralakjához, Rieger Ádámhoz ment feleségül, majd 11 gyerekük közül Rezső fiuk lett később anyai nagyapám. Mi sem természetesebb, mint hogy a bányászhimnuszban megénekelt módon ő is "bányász kislányt" választott élete párjául. Apósa, másik anyai dédapám, Kohlrusz József idős korában minden étkezés után hagyott egy pár falatot a tányérján. Mikor a családtagok megkérdezték, hogy miért teszi ezt, azt válaszolta, hogy a bányában megszokta: egy kis ételt és italt mindig tartalékolni kell, hogy ha omlás vagy egyéb baleset miatt nem tudnak a felszínre jutni, ne éhezzenek és szomjazzanak a bányamentők megérkezéséig. A bányászok édesanyám családjának hősei voltak, a róluk szóló történetekből fogalmat lehetett alkotni a munka becsületéről, a fegyelemről, rendszeretetről és összetartásról. Ez az összetartás a családon túl kiterjedt a tágabb rokonságra és a munkatársakra is. Kölcsönösen segítették, támogatták egymást az 1945 előtti vadkapitalizmus és a háború legnehezebb éveiben, majd a vas és acél országát építő ötvenes évek kegyetlen világában is. Nekem gyermekként már csak a bányásznapok felhőtlen boldogsága jutott, amikor a föld alatt és a külszíni fejtéseken dolgozó kemény férfiak a frissen kapott hűségjutalommal a zsebükben egy hétvégére kiléptek a mókuskerékből és büszkén hordták díszegyenruhájukat. Nagyapám egyenruháját szerettem volna megörökölni, de abban temették el... A bányász temetések legmegindítóbb része mindig a himnusz elhangzása, utoljára idén tavasszal Bábics Gabi bácsi, nagyapám kollégája és jó barátja temetésén szöktek könnyek a szemembe hallatán.

Az ipari forradalom árát bőségesen megfizettük emberi életekkel és környezeti károkkal. Bányáink nagy része bezárt, mivel jelenleg nem gazdaságos a meglévő - egyébként több helyen kifejezetten jelentős - készletek kitermelése. Az ajkai és tapolcai bányavidék is már csak földrajzi fogalom, de a bányász hagyomány megmaradt és a térség egyik fontos kulturális értéke, melyet tiszteletreméltó módon ápolnak. Mindez az Együtt értékrendjével is teljesen összhangban van. Fontos, hogy a bányászokra jellemző összetartást, munkakultúrát és a közerkölcsnek messze fölötte álló becsületességet megőrizzük, hiszen az egykori bányásztelepülések lakói továbbra is elsősorban az iparban dolgoznak, így ez hatalmas érték munkaadóik számára. Amennyiben megválasztanak a térség országgyűlési képviselőjének, igyekszem ebben a megtisztelő pozícióban is méltó utóda lenni bányász felmenőimnek.

Talán nem sértődik meg az Padragi Bányász Férfikórus, ha bányásznap alkalmából az ő előadásukban osztom meg a bányászhimnuszt:

 Jó szerencsét!

- - - - - - -

Klassz lenne, ha csatlakoznál hozzánk! http://egyuttpart.hu/csatlakozz/

Vagy ha támogatnád a munkánkat: http://egyuttpart.hu/tamogass/