Máté evangéliuma szerint Heródes király parancsot adott embereinek arra, hogy öljenek meg minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket Betlehemben, mert nem akarta, hogy a próféták által jövendölt Megváltó veszélyeztesse uralmát.

2018 évvel később a Krisztus születésének ünnepére készülődő Keszthelyen néhány jószándékú ember úgy gondolta, hogy adományozók, támogatók és szervező önkéntesek segítségével vendégül lát száz rászoruló kisiskolást egy szelet pizzára, egy kis üdítőre, némi aprósüteményre és műsorral is kedveskednek nekik. Egyik felajánlás érte a másikat, a fellépő művészek is ingyen és bérmentve vállalták a közreműködést. Lett terem, hangosítás, minden, ami kell. Aztán néhány nappal a rendezvény előtt hideg zuhanyként érte a szervezőket a hír, hogy a már lefoglalt helyszínnek otthont adó iskola fenntartója megtiltotta a jótékonysági pizzaparti megrendezését a felügyelete alá tartozó intézményekben. Ez történt a másik nagy központhoz tartozó iskolákban és az önkormányzat gazdasági társaságánál is, ráadásul az általános iskolákat is elkezdték lebeszélni tanulóik részvételéről.

Hogy miért? „Valaki” – nevezzük az egyszerűség kedvéért és a hasonlóság miatt 21. századi Heródesnek – politikai szálat látott az abszolút politikamentes jótékonysági rendezvényben, mivel a szervezők közül ketten korábban jelentős ellenzéki aktivitást fejtettek ki. És ha igen, egy civilizált országban ez miért kell hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetéssel járjon? Talán az zavarta az újfeudalizmus ispánjait és szolgabíróit, hogy a teljes egészében magánadakozásból és civil szervezésben végül meg nem valósult rendezvényre nem hívtak meg egyetlen potentátot sem szónokolni, önmagát fényezni? A magát kereszténynek és demokratának tartó állampárt ennyire kontroll alatt akarja tartani még a karácsony előtti jótékonykodást is? Farizeus módjára félnek a felebaráti szeretet, az igazi és örök értékek ilyen apró megnyilvánulásától?

Mint ahogyan Heródes is csak az Újszövetség egyik kellemetlen mellékszereplője, úgy lesz 21. századi utóda a remény eltiprására tett sikertelen kísérlet jelképe. Katonái a megfelelési kényszertől hajtott rezsimszolgák, akiknek álláspontját az üléspontjuk határozza meg. Ha az illetékes elvtárs/NERtárs „odaszól”, sunyi bürokrata módjára nem átallanak megfúrni egy független rendezvényt és a teljesen apolitikus, a közéletben soha részt nem vett szervezők után tudakozódni, mintegy lekáderezve őket. Ez utoljára 30 éve volt divat. Talán nem kellene az idő kerekét visszaforgatni – még akkor sem, ha a rezsimszolgák nagy része abban a rendszerben szocializálódott és most örömmel teszik le az önálló gondolkodás és döntések terhét a Vezér szolgálatában.

A 21. századi Heródes katonái hátbaszúrták a védekezésre képtelen pizzapartit, sáros bakancsaikkal belegázoltak a szervezők álmába és megrövidítettek száz gyermeket egy karácsonyi élménnyel. Csírájában akarták elfojtani a reményt, de ehelyett számos, eddig nem politizáló és a viktatúrát csendben túlélni akaró ember szemét nyitották fel egy olyan városban, amely – részben beletörődő és passzív polgárai, részben az életképes helyi alternatíva hiánya miatt – már hosszú ideje a Fidesz egyik fellegvára.

Heródes katonái házról házra jártak, de a kisded Megváltóra nem találtak rá. A Megváltó ugyanis akkor születik, amikor a téli napforduló idején a leghosszabb az éjszaka és ott, ahol nem keresik: a Gonosz szemei elől angyalok, napkeleti bölcsek és jóakaratú emberek rejtik el.